Azon tűnődsz, hogyan jön webshop egy anyaság-témában operáló bloghoz? Elmesélem.
Hétfő. Nagy bölcsiben. 9:20. Pici dörzsöli a szemét, valami halvány reménysugár felsejlik a borús hétfőben, ma, talán ma kegyes lesz az ég, és lesz itthon egy nyugis fél órám gyerekéletmegmentésmentesen – pakolni.
Többen jeleztétek a minap, hogy szívesen bekapcsolódnátok egy két hetes szétnyílt-hasizom regenerálódós kihívásba, szóval álljanak itt a részletek.
Szkúzi, el vagyok maradva az edzésnaplóval, nem kicsit, úgyhogy elmaradásomat tisztes hosszúságú bejegyzésben pótlom most.
Amennyire szuperül kitaláltam július végén, hogy augusztusban megnyomom az edzést, és figyelek a kajálásra is, ez annyira nem jött össze.
Azt ismered, amikor az egy órás altatás után az első elsettenkedő lépteidnél felcsikordul a parketta? Azt ismered, amikor a gyereked egész nap nyűgős, de amint apa hazaér tündi-bündi…
Sokat agyalok mostanság a biztonság kérdésén, azon belül is a gyerekeim biztonságán. Igyekszem nem túlaggódni a dolgot, alapvetően nem vagyok egy nagy paramami, de nehéz a sok szembejövő történet mellett elsétálni, főleg, hogy ezek a történetek már nem idegenekkel történnek, nem messzi országokban, hanem itt és most, velünk, veletek.
Hordozós. Tudod, a két szabad kéz. Meg a kötődés. Meg amúgy is. Babakocsizós, mert mennyire jó már, hogy nem cipelsz a hátadon tizenpár kg-t, és nem kérdezik meg lépten-nyomon, hogy: „És kap levegőt..?”