Category

Blog

Category

Óda a szárítógéphez Évek óta figyeltelek, Incselkedtünk, szemeztünk, De hogy veled ennyire más az élet, Azt még nem is sejthettük. Szennyes, tiszta, ezt meg vasalni kék, Ruhahalmok mindenütt,…

Szkúzi, el vagyok maradva az edzésnaplóval, nem kicsit, úgyhogy elmaradásomat tisztes hosszúságú bejegyzésben pótlom most.
Amennyire szuperül kitaláltam július végén, hogy augusztusban megnyomom az edzést, és figyelek a kajálásra is, ez annyira nem jött össze.

Azt ismered, amikor az egy órás altatás után az első elsettenkedő lépteidnél felcsikordul a parketta? Azt ismered, amikor a gyereked egész nap nyűgős, de amint apa hazaér tündi-bündi…

Indulni kéne. Jaj, de olyan álmos vagyok. Iszok egy kávét. Nincs idő, megy a hév. Menni kéne. Utána olyan jó lesz. De úgy fúj a szél. Inkább ma maradok itthon. Á, nem jó, holnap sem tudok menni, ma kéne menni.

Körülbelül tizenötödjére ülök vissza megírni az első posztot, azaz az első egy sor alatt tizennégyszer mentettem meg a gyerek életét. Ilyen ez az Anyaság. És hogy mégis hogyan fér bele ebbe a sport? Egyszerűen. Csak elhatározás kell, de az nagyon.