Óda a szárítógéphez

Évek óta figyeltelek,
Incselkedtünk, szemeztünk,
De hogy veled ennyire más az élet,
Azt még nem is sejthettük.

Szennyes, tiszta, ezt meg vasalni kék,
Ruhahalmok mindenütt,
A körforgás egy komplett hét,
Ez a kupac meg honnét gyütt?

Nevedet világszerte,
áhítattal suttogják,
az anyukák megmentője,
Szárítógép, te volnál!

Jó lesz, vedd meg – mondták,
az új élet vár terád,
de az árát meglátván:
hú: erre rámegy a gatyám!

Ha akkor tudtam volna,
amit most tudok,
a fene se hezitált volna,
a Mediába rohanok.

Szárítógép, ó te drága,
Hát mit művelsz a ruhákkal?
a puhaságnak nincsen párja,
széles e világban.

Szöszök-möszök? Hajszálak?
Kutyaszőr és társaik?
ugyan kérlek,
a szárítógép takarít!

Amit este szennyesbe raksz,
reggel mosás, délre kész.
Délutánra minden ruhát,
a helyére visszatész.

Ruhahalmok? Kupleráj?
A szennyestartó full tele?
Ugyan kérlek,
Ez valami horror élet lehetett.

Vasalás: ugyan mi az?
valami régi hobbi tán?
Gyűrődésmentesítés az,
amit a szárítógép megcsinál!

Szerettelek, jó volt veled,
Teregetés, vasalás,
De azért még jobb nélküled,
… Mi tagadás.

Hogy nélküled milyen volt,
Én már többé nem tudom,
Emlékezetembe idézni,
Rémálmomban sem akarom.

Ölelgetem, sepergetem,
használatában kedvem lelem.
Elválni többet én már nem akarok,
Szárítógépet mindenkinek: én így szavazok!