Tag

Blog

Browsing

Óda a szárítógéphez Évek óta figyeltelek, Incselkedtünk, szemeztünk, De hogy veled ennyire más az élet, Azt még nem is sejthettük. Szennyes, tiszta, ezt meg vasalni kék, Ruhahalmok mindenütt, A körforgás egy komplett hét, Ez a kupac meg honnét gyütt? Nevedet világszerte, áhítattal suttogják, az anyukák megmentője, Szárítógép, te volnál! Jó lesz, vedd meg – mondták, az új élet vár terád, de az árát meglátván: hú: erre rámegy a gatyám! Ha akkor tudtam volna, amit most tudok, a fene se hezitált volna, a Mediába rohanok. Szárítógép, ó te drága, Hát mit művelsz a ruhákkal? a puhaságnak nincsen párja, széles e világban. Szöszök-möszök? Hajszálak? Kutyaszőr és társaik? ugyan kérlek, a szárítógép takarít! Amit este szennyesbe raksz, reggel mosás, délre kész. Délutánra minden ruhát, a helyére visszatész. Ruhahalmok? Kupleráj? A szennyestartó full tele? Ugyan kérlek, Ez valami horror élet lehetett. Vasalás: ugyan mi az? valami régi hobbi tán? Gyűrődésmentesítés az, amit a szárítógép…

Szóval. Vannak ezek a poloskák.

Az egy dolog, hogy a nyaramnak gyakorlatilag augusztus közepével vége, mert mint egy harmatgyenge Zs-kategóriás sci-fi inváziót prezentáló földönkívüli entitásai próbálnak a meleg reményében bejutni minden létező nyíláson át a házba – ez egy dolog.

Vélemény. Bár alapvetően úgy gondolom, hogy teljesen felesleges összehasonlítani más-más korokat (legalábbis abból a szempontból, hogy kinek volt könnyebb/nehezebb, már, ha lehet ilyet mondani (nem)), annyi anyukát látok magam körül, aki ostorozza magát „Bezzeg a nagymamám…” kezdetű mondatokkal, hogy ától cettig meghánytam-vetettem magamban a dolgokat.

Sziasztok. Hát az van, hogy ezen is túl vagyunk. Persze a férjem szerint ez igazából nem is a gyereknek beszoktatás, hanem az anyáknak, és hát igen, ha őszinték akarunk lenni, leginkább mindkettőnknek.