Vélemény. Bár alapvetően úgy gondolom, hogy teljesen felesleges összehasonlítani más-más korokat (legalábbis abból a szempontból, hogy kinek volt könnyebb/nehezebb, már, ha lehet ilyet mondani (nem)), annyi anyukát látok magam körül, aki ostorozza magát „Bezzeg a nagymamám…” kezdetű mondatokkal, hogy ától cettig meghánytam-vetettem magamban a dolgokat.
Tudjátok, vannak ezek a nagyon menő rövidítések a Crossfitben, mint az AMRAP, WOD és társaik. Összeszedtem most egy pár rövidítést, amit az anyukák használhatnának, ha lenne időnk, energiánk és agyunk ilyeneken agyalni.
Gyereksírás. Kinyitom a szemem. Sötét van – ez nem jó jel, egyáltalán nem jó. Rutinos mozdulatokkal kitapogatom a telefont a párna mellett: 02:36. Nagyon nem jó.
Sokat agyalok mostanság a biztonság kérdésén, azon belül is a gyerekeim biztonságán. Igyekszem nem túlaggódni a dolgot, alapvetően nem vagyok egy nagy paramami, de nehéz a sok szembejövő történet mellett elsétálni, főleg, hogy ezek a történetek már nem idegenekkel történnek, nem messzi országokban, hanem itt és most, velünk, veletek.
Hordozós. Tudod, a két szabad kéz. Meg a kötődés. Meg amúgy is. Babakocsizós, mert mennyire jó már, hogy nem cipelsz a hátadon tizenpár kg-t, és nem kérdezik meg lépten-nyomon, hogy: „És kap levegőt..?”
Nem szoktam mások által írt cikket megosztani, de most nem tudok nem kivételt tenni. Nem tudom, hogy régen is ilyen érzelgős voltam-e, vagy a hormonok és a gyerekek teszik, mindenesetre maximálisan könnybe lábadt szemmel olvastam, és a gyerekek sem értették, hogy a mai altatáskor miért ölelgettem kétszer annyi ideig őket, mint amúgy szoktam. Olvassátok szeretettel egy floridai anyuka sorait.