Vasárnap. Holnap lesz kilenc hete, hogy életet adtam ennek a mellettem szuszogó kis csöppségnek – első gyerek után ilyenkor már harmadik hete nyomtam az edzést. Most viszont úgy döntöttem, nem sietek sehova.
Hogy miért? Nos, egyrészt két éven belül kétszer szültem, tehát épp, hogy helyreállt a szervezetem, jött a következő terhesség. (Amit mi így is szerettünk volna.) Másrészt másodjára egy 4050 grammos „kis” csodát – igen, én, az 50 kg-mal. Szerencsére teljesen természetesen, minden beavatkozás és sérülés nélkül, gyakorlatilag alig-fájásokkal sikerült világra hoznom pár óra alatt, mely hiszem, hogy nagy részben a tudatos felkészülésemnek, a mindennapos intimtornának, az utolsó napokig sportolásnak, az ezerféle, alaposan átgondolt és bevetett „boszorkánypraktiká”-nak köszönhető. Az első, fájáserősítő-infúziós szülésélményemhez képest ez tulajdonképpen sétagalopp volt…
…ettől függetlenül kijár a testemnek, de főleg a gátizomzatnak a pihenés. És bár minden porcikám kívánja az intezív, majdmeghalok edzést, nagyon jól tudom, hogy a szülés utáni legyengült, regenerálódó gátizmaimnak a sok-guggolásos edzés hiányzik legkevésbé. No meg persze a fenének sincs kedve hidegben, két gyerekkel behévezni Pestre… Így fájó szívvel, de úgy döntöttem, hogy egyelőre hanyagolom a *régiedzőterem*-be járást, és másképp oldom meg a formába lendülést.
Például első körben intimtornával (ennek eszméletlen-fontosságáról már ITT írtam) és lévén, hogy azóta elvégeztem azt a bizonyos szétnyílt hasizom tréninget, így az itt tanult gyakorlatsort is illene hetente minimum háromszor beiktatni, hogy eredménye legyen.
Bevallom, egyelőre ez az itthon edzés nagyobb kihívás nekem, mint gyerekkel, babakocsival, télen, nyáron, hóban, fagyban behévezni innen, Budapest pereméről. Az intimtornát még csak-csak be tudom iktatni, negyed óra, de a szétnyílt hasizom tréning elkezdését lassan két hete halogatom.
Nademajdmost.
Egyébként eszméletlen nagy mázlista vagyok. Alig hogy kitaláltam, hogy egyelőre biztosan nem járunk be kétgyerekkel, kabátban, hordozóval, babakocsival Zuglóba; nyílt tőlünk 10 perc sétára egy központ, ahol heti kétszer saját súlyos edzést is tartanak. Múlt héten teszteltem is, gyakorlatilag ugyanaz az óra felépítése, mint ahova ezt megelőzően jártam, a különbség az, hogy mivel oda-visszaúttal együtt másfél óra alatt megjárom, így galád módon ide bizony gyerekek nélkül megyek (ennyit a picur is kibír tejcsi nélkül). Megegyeztünk tehát a Férjjel, hogy azért cserébe, amiért ilyen eszméletlen jófej feleség vagyok, és hagyom őt napokra bringázni menni, míg én itthon zsonglőrdködöm a két gyerekkel – nos, ezért cserébe igazán jár nekem heti két, gyerek nélkül edzés. Ha pedig melegebb lesz, és nem kell negyven rétegben járni a családnak, akkor heti egy-kétszer talán a kétgyerekkel behévezést is bevállalom.
No, így állnak a dolgok mostanság nyomjadanya háza táján.
