Maholnap öt hónapos a gyerek, én meg egyáltalán nem úgy vagyok a bőrömben, ahogy én azt egy gyerekkel gondoltam, hogy majd két gyerek után leszek, de azért kezdünk alakulni. Őszinte poszt következik.
Vasárnap. Holnap lesz kilenc hete, hogy életet adtam ennek a mellettem szuszogó kis csöppségnek – első gyerek után ilyenkor már harmadik hete nyomtam az edzést. Most viszont úgy döntöttem, nem sietek sehova.
Súlyemelés. Kettlebell. Mély guggolások széles terpeszben. Ugrálások, szökkenések. Csupa-csupa olyan gyakorlat és eszköz, amitől gyönyörűen erősödsz, szépen izmosodsz, de az éremnek sajnos van egy másik oldala is.
Indulni kéne. Jaj, de olyan álmos vagyok. Iszok egy kávét. Nincs idő, megy a hév. Menni kéne. Utána olyan jó lesz. De úgy fúj a szél. Inkább ma maradok itthon. Á, nem jó, holnap sem tudok menni, ma kéne menni.