Gyereksírás. Kinyitom a szemem. Sötét van – ez nem jó jel, egyáltalán nem jó. Rutinos mozdulatokkal kitapogatom a telefont a párna mellett: 02:36. Nagyon nem jó.

Hordozós. Tudod, a két szabad kéz. Meg a kötődés. Meg amúgy is. Babakocsizós, mert mennyire jó már, hogy nem cipelsz a hátadon tizenpár kg-t, és nem kérdezik meg lépten-nyomon, hogy: „És kap levegőt..?”