Etlinger Mariannával beszélgettünk gyöngyfűzésről, ékszerekről, újrahasznosításról, alkotásról, tudatosságról.
Hogyan kezdődött nálad a “gyöngyözés”?
Mint majdnem az összes “gyöngyösnél”, nálam is egy krokodillal kezdődött minden, 9 éves koromban. Az általános iskolai kézműves szakkörön gyöngyállatkákat és népi gyöngyékszereket készítettünk, aztán szépen lassan megismerkedtem az összes technikával. A mai napig képzem magam; az internet segítségével létrejött egy szuper közösség, tanácsokkal, ötletekkel látjuk el egymást, időnként szervezünk közös fűzéseket is. Nagyon sokat köszönhetek ezeknek a lányoknak, nagymértékű fejlődést vettem észre saját magamon, amióta ők inspirálnak.
Milyen alapanyagokkal dolgozol?
Csak minőségi gyöngyöket használok: japán delica és toho gyöngyöket, swarovski rivolikat, biconokat, cseh csiszolt gyöngyöket, stb. Másfél éve végre rátaláltam a tökéletes üzletre is, ahol kedvező áron a legjobb minőséghez juthatok hozzá, ráadásul Kingától, az üzletvezetőtől mindig kapok új ötletet, csodás mintákat tud létrehozni.
Mennyi ideg tart egy-egy ékszer elkészítése?
Ez legtöbbször a hangulati tényezőtől függ. Volt olyan karkötő, amivel napokig “elszöszöltem”, de azért nem ez az általános. Alapvetően lassan készülnek, minden darabbal több munkaórát töltök el, és ezen kívül hozzátartozik a gyöngyök és egyéb kellékek beszerzésére fordított idő, a kész ékszer fotózása, stb. Majdnem minden nap fűzök, általában csak 1-2 órát, sajnos sokkal több időt ritkán tudok erre fordítani. Nálam mindig szól a háttérben zene, vagy megy a TV, időnként ez is elvonja a figyelmet, de teljes csöndben talán nem is menne. Nekem ez a legjobb terápia, mindig megnyugtat a gyöngyökkel való foglalkozás.
Létezik nálad két ugyanolyan ékszer, vagy mindegyik teljesen egyedi?
Még soha nem fűztem kétszer ugyanolyan darabot, legalább a színeket módosítom, de általában a mintába is szoktam egy kis csavart tenni.
Gyöngyöket sokan fűznek, ám olyannal még nem találkoztam, aki kiürült Nespresso kávékapszulákat hasznosítana újjá ékszerként. 🙂 Hogyan jött az ötlet? Mennyire vevő rá a “közönség”?
Sokáig kerestem az igazi fűzési stílusomat, ez pedig a legváratlanabb pillanatban jelentkezett. Egyre több ismerősömnek lett Nespresso kávéfőzője, én pedig csodáltam a kapszulák széles színválasztékát. Környezettudatosan élek, így nagyon zavart, hogy ennyi alumíniumot dobnak ki a szemétbe (akkor még nem tudtam, hogy a gyártóhoz vissza lehet vinni a használt kapszulákat), elkezdtem gondolkodni, hogy mit is lehetne velük kezdeni? Valami olyasmit szerettem volna, amit még nem valósított meg más.
Egyszer csak eszembe jutott egy ötlet: mi lenne, ha gyönggyel foglalnám körbe őket? Először is egy jól irányzott mozdulattal megtapostam a kapszulákat (sokan használnak húsklopfolót, de nekem az tetszik, ha nem teljesen sima a korong felülete, mert így olyan, mintha valamilyen szövet lenne), majd peyotte technikával körbefoglaltam őket. A pillanatnyi kedvem határozta, ill. határozza meg, hogy nyaklánc, fülbevaló, gyűrű vagy kitűző lesz-e a végeredmény. Elsőre mindenki meglepődik, messziről nem alumíniumnak tűnnek az ékszerek, hanem inkább valamilyen szövetnek. Az ismerőseimnek nagyon tetszik, bár az is igaz, hogy a kapszulák mérete viszonylag nagy, így azoknak ajánlom, akik szeretik a feltűnő ékszereket.
A kapszulaékszerek mellett a gombbehúzás a másik kedvelt technikám, mert itt is lehet alkalmazni az újrahasznosítást. Minden szövet egy új “lehetőséget” kap ezzel, még akkor is születhet néhány új ékszer, ha egy kis inget több helyen kilyukasztott a korábbi viselője. 🙂 Természetesen a gombbehúzás közben is nehezen mondok le a gyöngyökről, így sokszor ezeket is gyönggyel veszem körbe. A gombokból fülbevalókat, medálokat, gyűrűket, hajcsatokat és kitűzőket készítek.
Mennyire találnak könnyen, vagy nehezen gazdát az alkotások? Kifizetődő a “gyöngyözés”?
Ez egy nehéz kérdés, ez az a téma, ami sokszor elkeserít, talán ez a legnehezebb része az alkotásnak. Kétféle ember van: akinek fontos a kézzel készített, egyedi termék, és akit ez egyáltalán nem érdekel. Az utóbbiakat igen nehéz “megnyerni”, nem is nagyon szeretnék már erőfeszítéseket tenni efelé. Szerencsére egyre több embernek fontos, hogy ne egy tucatterméket vegyen meg, hanem olyan ékszert (természetesen ugyanez vonatkozik a táskákra, ruhákra stb.) szeretne viselni, aminek azért van egy kis története is.
Engem az szokott leginkább elkeseríteni, mikor azt hallom, hogy “ugyan már, ezt én is meg tudom csinálni, nem fogok érte ennyi pénzt adni!” Valóban így van, mindent meg lehet tanulni, az internet tele van tutorial videókkal, stb., úgyhogy én mindenkit arra biztatok, próbálja csak meg! 🙂Volt olyan, aki ezek után jött vissza, mikor rájött, hogy azért erre mégsem mindenki képes, vagy nincs hozzá elég türelme, ideje, stb. Az árakkal kapcsolatban gondoljon bele mindenki abba is, hogy a minőségi alapanyagok bizony nem olcsók. Ha egy ékszer gyanúsan olcsó, akkor azért felmerülhet a gyanú, hogy nem első osztályú gyöngyökből lett fűzve, nem eredeti swarovski kristályok, hanem csak kínai utánzatok vannak benne. Saját magam által fűzött “bizsukon” kívül azért nekem is van egy-kettő más alkotótól készített holmim, ezek vásárlásakor tudtam, hogy nem csak a kész terméket fizetem meg, hanem az ötletet is, ezt nem szabad elfelejteni!
Mivel foglalkozol szabadidődben, ha éppen nem alkotsz?
Már az alkotást is szabadidőben végzem, de azért nem ez tölti ki az összes percemet. Nagyon szeretem a színházat, járok koncertekre, és szeretem gyalog felfedezni Budapestet. Ilyenkor lehet a legtöbb különlegességet meglelni.
Egyelőre elérhetetlen álomnak tűnik, hogy egyszer csak az alkotásból éljek, és ne csak egy hobbi legyen az életemben, de talán egyszer majd sikerül az is.
Milyen értékeket tartasz fontosnak az életben?
Nem akarok nagyon nagy szavakat kimondani, de talán az egyik legfontosabb az egyenes, tiszta, becsületes hozzáállás mindenhez. És próbáljon meg mindenki önmaga lenni, merjünk önállóan gondolkodni, és legyünk mindig színesek és nyitottak, hogy rátaláljunk az élet napos oldalára!
Mit jelent számodra a tudatosság?
Próbálok tudatosan élni, ezt egyelőre még nem mindenhol sikerül 100%-osan alkalmaznom, de próbálkozom rendületlenül.
Az egyik legfontosabb a szervezetünk számára, hogy mit eszünk? Talán ebben vagyok a legtudatosabb, amennyire lehet, megpróbálok “tiszta” élelmiszereket vásárolni. A legtöbb gyümölcsöt, zöldséget piacon veszem, közvetlenül a termelőtől, ill. nem eszem tartósítószerekben gazdag félkész ételeket. Biztos vagyok benne, hogy még ennél is többet lehetne tenni, de egyelőre ennyit tudok magamnak biztosítani. Nincs autóm, így pl. nem megoldott, hogy eljussak egy gazdához és nála vásároljak be.
A környezetvédelem az egyik vesszőparipám, a munkahelyemen is szépen rászoktattam mindenkit a szelektív hulladékgyűjtésre, újrahasznosításra. Az újrahasznosítás nem okoz problémát a kreatív embereknek, hiszen mindenből lehet valami egészen mást fabrikálni.
Melyik az az egy könyv, amelyik a legtöbbet adta neked?
Ez az a kérdés, amire soha nem tudtam és akartam válaszolni! Minden könyv, amit elolvastam, adott valamit (ha mást nem, akkor azt, hogy többször ezt ne tegyem meg), ami formálta a világképemet, gondolkodásomat, érzelemvilágomat. Az olyan kérdésekre sem tudok igazán válaszolni, hogy mi a kedvenc…?, mert ez annyira hangulattól függ.
Mennyire tartod magad spirituális, vagy racionális embernek?
Inkább vagyok racionális, mint spirituális ember, de azért soha nem utasítottam el az életemből.
Az Etlinger Marianna által készített ékszerek itt tekinthetőek meg.
