Tag

Anyaság

Browsing

Vélemény. Bár alapvetően úgy gondolom, hogy teljesen felesleges összehasonlítani más-más korokat (legalábbis abból a szempontból, hogy kinek volt könnyebb/nehezebb, már, ha lehet ilyet mondani (nem)), annyi anyukát látok magam körül, aki ostorozza magát „Bezzeg a nagymamám…” kezdetű mondatokkal, hogy ától cettig meghánytam-vetettem magamban a dolgokat.

Sziasztok. Hát az van, hogy ezen is túl vagyunk. Persze a férjem szerint ez igazából nem is a gyereknek beszoktatás, hanem az anyáknak, és hát igen, ha őszinték akarunk lenni, leginkább mindkettőnknek.

Alapvetően azt látom magam körül, hogy nagyon sok anyuka szívesen sportolna, de valahogy félnek nekikezdeni, kétségeik vannak, valami visszatartja őket. Nem kell nagy dolgokra gondolni, apróságok, amik éppen elegek ahhoz, hogy húzzuk-halasszuk a sport elkezdését és a jól megszokott kis komfortzónánkon belül mozogjunk, amibe aztán elég könnyű benne ragadni.

Azt ismered, amikor az egy órás altatás után az első elsettenkedő lépteidnél felcsikordul a parketta?

Azt ismered, amikor a gyereked egész nap nyűgős, de amint apa hazaér tündi-bündi édescukorfalattá változik, és apa nem érti, hogy min szenvedtél egész nap?

Azt ismered, amikor két órát készíted a szuper-bio-vegyszermentes-cukormentes-fehérlisztmentes csodaebédet, de az csak neked ízlik, a gyerek kétpofára tömi az üres tésztát? (De legalább teljes kiőrlésű…)

Sokat agyalok mostanság a biztonság kérdésén, azon belül is a gyerekeim biztonságán. Igyekszem nem túlaggódni a dolgot, alapvetően nem vagyok egy nagy paramami, de nehéz a sok szembejövő történet mellett elsétálni, főleg, hogy ezek a történetek már nem idegenekkel történnek, nem messzi országokban, hanem itt és most, velünk, veletek.