Sportolni jó, sportolni fontos, sportolni egészséges. Szülés után azonban a fontosabb, hogy helyesen, jó időben, a megfelelő gyakorlatokat végezve állj neki az edzésnek. Mély guggolások a gyerkőccel, ugrálások, hasprés – hogy mi a gond ezekkel a gyakorlatokkal? Máris mondom.

Mielőtt bármilyen sportnak nekiállnál szülés után, van pár alapszabály, amit nagyon fontos betartani.

A hat hetes kontroll

Akármekkora sportember vagy/voltál szülés előtt, mindenféleképpen várd meg a szülés utáni hat hetes kontrollt, és azt, hogy az orvosod is rábólintson a testmozgásra! Lehet, hogy már előbb érzed magadban az erőt, és főleg: a mozgás hiányát, azonban ez a hat hét nem véletlen lett kitalálva. Óriás dolgot vittél véghez, és ennyi időre (minimum) szüksége van a testednek a reboot-hoz (a teljes regenerálódáshoz meg még többre), még akkor is, ha te már előbb a lovak közé csapnál. Pihenj, regenerálódj, hagyj időt magadnak. Lesz még bőven alkalom aktívkodni.

Császárnők

Ha császármetszéssel adtál életet babádnak, mindenképp konzultálj orvosoddal a sportolás részleteiről, a végezhető hasizomgyakorlatokról, és minden ezzel kapcsolatos tudnivalóról! Valószínűleg vannak gyakorlatok, melyeket, ha császárnő vagy, kerülnöd kell. Járj utána, és ennek fényében végezd az edzést!

A lényeg: a fokozatosság

Az első és legfontosabb alapszabálya a szülés utáni sportolásnak a fokozatosság! Kezdd óvatosan a mozgást. Vedd figyelembe saját, terhességet megelőző állapotodat, erőnlétedet, regenerálódási ütemedet, és ezekhez mérten szép fokozatosan vezesd be/vissza életedbe a sportot.

A szoptatás és a sport

Van egy jó hírem: nem, nem zárja ki a kettő egymást, sőt. Ami fontos: a fent is említett fokozatosság! Minden baba más, de vannak picik, akik nem veszik jó néven, ha az izomláztól megváltozik a tej íze. Az én gyerekeim mondjuk nagy ívben tettek rá, és az ismerőseim körében sem találkoztam ilyennel, de ettől még ritkán ugyan, de előfordulhat. A fokozatosan erősödő edzéssel és az edzés végi alapos nyújtással azonban ez kizárható.

A fokozatosságon kívül ügyeljünk a magas (és tiszta, cukormentes) folyadékbevitelre is.

Az a bizonyos szétnyílt hasizom

Szétnyílt hasizomAz elmúlt időszakban szerencsére egyre több helyen hallani a szétnyílt hasizomról problematikájáról, ami egy igen gyakori jelenség, és azt jelenti, hogy szülés után az egyenes hasizmaid nem záródtak teljesen össze, rés maradt közöttük.

Különböző jelekből te is tudhatod, hogy szétnyílt-e a hasizmod, ám ha erős a gyanúd, mindenképpen fordulj szakemberhez, gyógytornászhoz: ők azok, akik biztosan meg tudják mondani, ha gond van.

Pár tünet, mely szétnyílt hasizomról árulkodhat:

  • szülés után hónapokkal is nagy maradt a hasad, akár akkorára is kitágul estére, mint a hatodik-hetedik hónapban,
  • amikor felülést csinálsz „sátor” alakban előreugrik hasizmod,
  • derékfájás.

A szétnyílt hasizom azonban nem csak esztétikai probléma. Huzamosabb ideig fennálló kezeletlen szétnyílás számos egészségügyi probléma okozója lehet; ilyen például a sérv, masszív derékfájás, vagy egyéb gátizomtájéki problémák.

FONTOS: Ha a szétnyílt hasizomra gyanakszol, akkor az orvosi/gyógytornász konzultációig a legjobb, ha mindenféle hasizom-gyakorlatot kerülsz. A szokásos hasizom gyakorlatok ugyanis csak rontanak a helyzeten. Mindenképp kerülendő a lábleengedéses hasizom-gyakorlat, a felülés (ez egyébként sem tesz jót a gerincnek sem), ha pedig a szétnyílás két ujjnyinál nagyobb, akkor a plank-et sem ajánlják a hozzáértők. A végezhető gyakorlatoknál is több mindenre kell figyelni. Orvosi, vagy a témában jártas szakértői konzultálás előtt igencsak ellenjavallt bárminemű hasizom-gyakorlat végzése.

Itt találsz egy videót arról, hogy hogyan tudod magadnak is ellenőrizni, hogy szétnyílt-e a hasizmod.

És végül, de nem utolsósorban az egyik legfontosabb: a GÁTIZOMTORNA

Nagy vesszőparipám a gátizomtorna fontossága, ezért a blogon nem egyszer fogtok róla olvasni. A legtöbbünkhöz hasonlóan én is úgy éltem le a fél életemet, hogy semennyire nem foglalkoztam a témával, egyszerűen nem volt okom rá, hogy utánajárjak, szembe pedig sehol nem jött, hogy “Helló, kéne intimtornázni!”.

Első terhességem felénél ajánlotta a nődokim az intimtornát, amikor arról érdeklődtem, hogy oké, hogy sok mindenen múlik, hogy kell-e majd szülésnél gátmetszeni, avagy sem, de én mit tehetek az ügyért? “Intimtorna.” – mondta, nekem pedig több sem kellett, kb. következő hétvégére már be is jelentkeztem egy két délelőttös tanfolyamra.

No, hát mondanom sem kell, olyan infókat tudtam meg, hogy leesett állam. Minden annyira logikus volt, mégsem jutott volna eszembe soha sem (nyilván.) Egyik felem örült, hogy rátaláltam, másik felem azért fellázadt, hogy hol tart hazánkban a felvilágosítás? Miért nem oktatják az alapvető intim tudnivalókat általános iskolában? Vagy biológia órán? Vagy tornaórán? Vagy tök mindegy hol, de miért nem? Miért 30 évesen kell megtudnom, hogy milyen egészségügyi bajokhoz járul hozzá a hosszútávú nagy-súly-emelés, a sok-sok rázkódás, az ugráló gyakorlatok, stb?

Persze minden ember más. Minden test más. És persze minden szülés is más. Lehet, hogy vannak, akiknek soha nem fog gondot okozni, hogy fél életükben nagy súllyal guggoltak – de sajnos ők vannak kevesebben.

A tiltólistás gyakorlatokról, hajlamosító tényezőkről és lehetséges következményeikről bővebben ITT olvashatsz.

2016. 05. 02.

Author

Write A Comment