Alapvetően azt látom magam körül, hogy nagyon sok anyuka szívesen sportolna, de valahogy félnek nekikezdeni, kétségeik vannak, valami visszatartja őket. Nem kell nagy dolgokra gondolni, apróságok, amik éppen elegek ahhoz, hogy húzzuk-halasszuk a sport elkezdését és a jól megszokott kis komfortzónánkon belül mozogjunk, amibe aztán elég könnyű benne ragadni.

Szkúzi, el vagyok maradva az edzésnaplóval, nem kicsit, úgyhogy elmaradásomat tisztes hosszúságú bejegyzésben pótlom most.
Amennyire szuperül kitaláltam július végén, hogy augusztusban megnyomom az edzést, és figyelek a kajálásra is, ez annyira nem jött össze.

mondj nemet a bántalmazásra

Sokat agyalok mostanság a biztonság kérdésén, azon belül is a gyerekeim biztonságán. Igyekszem nem túlaggódni a dolgot, alapvetően nem vagyok egy nagy paramami, de nehéz a sok szembejövő történet mellett elsétálni, főleg, hogy ezek a történetek már nem idegenekkel történnek, nem messzi országokban, hanem itt és most, velünk, veletek.

valakinek szüksége van rád

Nem szoktam mások által írt cikket megosztani, de most nem tudok nem kivételt tenni. Nem tudom, hogy régen is ilyen érzelgős voltam-e, vagy a hormonok és a gyerekek teszik, mindenesetre maximálisan könnybe lábadt szemmel olvastam, és a gyerekek sem értették, hogy a mai altatáskor miért ölelgettem kétszer annyi ideig őket, mint amúgy szoktam. Olvassátok szeretettel egy floridai anyuka sorait.