NyomjadAnya!

Anyaság, sport, humor, motiváció.
Testképkérdések
Anyaság

Aranyközép: a fogaddelmagad- és az instamami haddelhadd

Ma végre eljutottunk mi is strandolni. Napimádó vagyok, na, imádom ezt a 42 fokot is, bevallom, még akkor is, ha patakokban folyik rólam a víz. Genetika, vagy mi.

Készültek képek. Van sok előnytelen, előnyös nem sok. Kicsit maximalista vagyok, na. De azt hiszem, hogy az évek óta tartó önbizalom-tréningem eredménye a mai napon csúcsosodott ki, amikor kb, amióta az eszemet tudom először mentem végig úgy egy strandon, hogy bár messze nem vagyok még elégedett az eredménnyel, de már dolgozom rajta (értsd: sportolok), és… hogy is mondjam szépen, na, lesz*rom, hogy közben hogy nézek ki, mert most így jól érzem magam a bőrömben.

A fogaddelmagad- és az instamami haddelhadd

Ezeken elmélkedtem, miközben a mai képeket nézegettem, no meg azon, hogy micsoda két végletes, tipikus menő anyuka-tendencia jellemző manapság, ami a szülés utáni sportot illeti, pedig itt is az arany középút lenne az ideális.

Az egyik típusú anya, aki szülés után két órával már kockahassal selfie-zik – ő az, aki a terhesség alatt 0 kg-t hízott, mert az mégis milyen már, ha hízol, miközben gyereket vársz. Ő az, aki tökéletes glutén-, cukor-, tej-, laktóz- és fruktózdiétával nyomta végig a terhességet, de nem azért, mert allergiás, hanem mert félti az alakját, és büszkén guggol 50 kg-val terhesség alatt, merazjó.

(Zárójelben jelezném meg, mivel személyesen sokan nem ismertek, és többen félreértették: önmagában a glutén-, cukor-, tej-, laktóz-, stb mentességgel semmi bajom, sőt. Alapból nem fogyasztok tehéntejszármazékot, csak sajtokat, fehércukrot évek óta nem láttam, és a fehérlisztet is igyekszem minimalizálni az étrendemben, több-kevesebb sikerrel. Ami szerintem túlzás, az az, amit itt-ott látok szembejönni: fitnesz-anyukák gyakorlatilag fényevők 9 hónapig, no nem azért, mert a kicsi egészsége lenne az első, hanem a saját alakjuk miatt. Hogy nehogy elhízzanak. Hogy nehogy repedjen a bőr. No ez az, amivel kapcsolatban hiába próbálok nem ítélkezni, nem megy. Tudom, tudom, nem kell vele foglalkozni, általában nem is teszem, ez a poszt most kivétel.)

via GIPHY

Az insta-fitness-mamik elszaporodásával egyidejűleg, vagy inkább az általuk kialakított irreális anya-képre való válaszként persze megjelent az ellentábor is, amire tény, hogy igény van, de némely dolguk előtt őszintén szólva ugyanolyan értetlenül állok, mint az előbbiek előtt.

Óriás-nagy ferdítésnek tartom azt, amivel magyarázzák ezek létjogosultságát: divat lett ugyanis narancsbőrről fényképeket készíteni és büszkének lenni rá. Gyermekágyas-pelenkás bugyis fotósorozatot készíteni, mert hogy ez a természetes. Elégedetten elnyújtózni a kanapén, és nem tenni semmit az egészségedért és azért, hogy jobban érezd magad a bőrödben, mert „én így érzem jól magam”. No és ott vannak azok, akik továbbmennek, és nem csak, hogy nem tesznek az egészségükért, de még azokon viccelődnek, akik de. Akik gyerekkel együtt is veszik a fáradtságot, és eljárnak edzeni, sokszor akkor is, ha épp nincs kedvük, mert tudják, hogy fontos nem csak testnek, de léleknek is. Na szóval azért nemár.

Azt persze értem, hogy az instamamik által vetített hamis képekre reflektálni kell, de így? Komolyan fotósorozatot kell készíteni bugyiban, kilógó óriásbetéttel, mert hogy ez a természetes? Tényleg direkte mutogatni kell a narancsbőrt?

(És kiemelném, hogy itt nem az öltözködésre gondolok, és alapvetően nem azzal “van a baj”, ha valakinek narancsbőre van, nem azzal van a baj, ha valaki nem XS méret, sőt, azzal sincs baj, ha valaki XXL méret. Ami nekem természetellenes, az az, amikor arra szólítják fel a népet, hogy ne sportolj. Hogy ne eddz. Hogy kit érdekel bármi, érezd jól magad úgy, ahogy vagy, ne küzdj meg semmiért.)

Mert persze, nyilván időről-időre mindenkiről készül nem túl előnyős kép. Itt egy kis poci, ott a popó, ezen meg olyan a fejem, mint a Múmiáé a tegnapi filmből. De kit érdekel, a lányom cuki rajta, hagy menjen. De EZ más. A direkt betétfotózás pedig megint más.

Félreértés ne essék, a pozitív testkép és az egészséges önbizalom NAGYON fontos. Nagyon fontos elfogadni magunkat. És még valami nagyon fontos: nem kiforgatni ezeket a fogalmakat! Nem kifogásokká alakítani őket, nem pajzsként használni és jusztifikálni (bocs, nem jut magyarabbul az eszembe – way too much sorozatnézés) vele azt, hogy jól esik lustizni, és halogatni és csak a komfortzónánkon belül mozogni.

Önmagunk elfogadása és önmagunk elhagyása közt óriási a különbség! Az elfogadás nem azt jelenti, hogy dőljünk hátra, és ne tegyünk semmit önmagunkért. Az elfogadás azt jelenti, hogy megbékélsz azzal, ahogy most vagy, nem sanyargatod a testedet, hanem megbecsülöd, amiért véghezvitte azt, amit. Terhesség. Szülés. Szoptatás. Hősök vagyunk, na, mit szépítsem. És pont ezért a hősiességért érdemli azt a testünk, hogy foglalkozzunk vele. Hogy mozogjunk! Sportoljunk! Hogy hellyel-közzel egészségesen táplálkozzunk.

És bár ezt már tuti írtam valahol, de a lényeg, hogy ne azért csináld, hogy kevesebbet mutasson a mérleg! Ne azért csináld, hogy szülés után hetekkel bomba alakod legyen! Az számít, hogy jól, hogy jobban érezd magad a bőrödben. Hogy tegyél az egészségedért. Az pedig, hogy mindezek hozományaként csinosabb és izmosabb is leszel, az nyilván nem hátrány. 😉

És még valami: próbáljunk meg nem ítélkezni. Én is próbálok. Legalább mi, anyák ne nehezítsük meg egymás dolgát.

Végül itt az egyik kedvenc képem a mai napról. Aperoljuk nem volt. 🙂

Testképkérdések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.